 |
| Good for you |
HARRY STYLES
Nagyot sóhajtok, próbálom a bent szorult levegőt kifújni magamból. A ház falának dőlök, a hideg megnyugtatja a hátam, de a szívem még mindig zakatol. Jason halál nyugodtan lép ki az ajtón, vállán az a személy lóg aki pár órával korábban üldözőbe vett minket. Főnököm leugrál a veranda lépcsőjén, ekkor gonosztevőnk feje többször a hátának csapódik, ezzel pólóján vérfoltot hagyva.
Emlékezetembe beugrik, ahogy pár perccel ezelőtt még milyen erős ütéseket és rúgásokat mértünk erre az emberre. Én mentem be először a házba, természetesen számított ránk, így szinte azonnal, ahogy beléptem gyomromban erős ütést éreztem. Aztán gyáván felrohant az emeletre, Ryan és Jason pedig utánuk. Éreztem, ahogy testemet átjárja a fájdalom, majd miután összeszedtem magam hallottam, hogy vonszolva ráncigálják le a földszintre bűnösünket. Hasamat fogva löktem el magam a faltól, követve a hangokat megkerestem a szobát ahová cipelték. Ryan a férfi kezét hátrafogva ültette le egy székre amit főnököm épp akkor húzott oda. Miután arcát szépen kicsinosította pár öklössel, állát felemelve fordította maga felé.
- Szóval - köszörülte meg torkát - mit is akarsz te az én embereimtől?
Elég sokáig próbáltuk kiszedni belőle amit akartunk, de végül semmire nem mentünk, csak gügyén bámult minket a végére, alsó ajkáról a vér és a nyál együttes keveréke csöpögött farmernadrágjára.
- Ebből már nem lesz semmi. - törölte meg homlokát Jason, ezzel vércseppeket ragasztva arcára. Megropogtattam az ujjaimat, minden egyes bütyköm fájt már. Guggolásból felkelve egyenesedem ki, igazán kifáradtam ennek a férfinek a verésében.
- Én kimegyek addig. - mondtam az ajtó felé mutatva, miközben láttam Ryan elengedi a bűnös kezeit, aki erőtlenül borul térdeire. Jason biccent egyet, majd megemeli az illetőt.
Fáradtan figyelem ahogy főnököm bedobja áldozatát a kocsijába, majd becsukja utána az ajtót. Ryan mikor kilép mellém, végig néz rajtam majd szemrehányóan megszólal.
- Szép munka volt, Harry. - mégis, hogy képzeli, hogy ezt mondja nekem?! Én vagyok az, aki a munkában régebb óta vesz részt, mit képzel, hogy csak így újoncként bírálja a munkám? Kezemet ökölbe szorítom, arcomba omló hajam alól figyelem a magas fiút, aki féloldalas mosollyal néz, majd tekintetét főnökünkre emeli.
- Harry! - szólít meg az idősebbik. Felugrál a lépcsőkön, közvetlen előttem áll meg. Fejemet felkapom, ellököm magam a faltól és magabiztosan nézek vele szembe. - Nem szeretném, ha tovább vigyáznál Julietre. Ezt a feladatot innentől Ryan tölti be. - az említettre pillant, majd vissza rám. Felszegem az állam, vállamat megvonom. Mégis kinek van kedve arra a nőre vigyázni?
- Felőlem. - jegyzem meg lazán. - Jó éjt, uraim. - átvágok közöttünk, majd autóm felé indulva megnyomom a slusszkulcs gombját.
Unottan döntöm oldalra a poharam, a benne lévő nedű majdnem kicsurog, de még időben visszahúzom. A szobában lévő fagyos hangulat miatt Juliett nem mer megszólalni.
- Kérsz még valamit inni? - kérdi óvatosan. Megrázom a fejem. Bal karomról feljebb tolom pulcsimat. Az óra azt jelzi, hogy Jasonnek már fél órája itthon kellene lennie, ahogy azt megbeszéltük. Lábammal dobolni kezdek a frissen felmosott padlón.
- Ryan nem járt ma itt? - feltűnésmentesen pillantok a lányra aki majdnem velem szemben ül a kanapén, lábait felhúzva. Hajába túr, fejét oldalra billenti, fürtjei ujjára csavarodva futnak végig kezén.
- De. Pár órája mentek el Jasonnel. - Felvonom a szemöldököm. Nem tudom, hogy az a fura, hogy Jason és Ryan nélkülem mentek el valahova ( illetve anélkül, hogy szóltak volna ) vagy az, hogy főnököm lánya nem apának hívja őt. Poharamat lerakom a mellettem ékeskedő kis asztalra. Csípőm leheletnyit megemelem, hogy farzsebemből a telefonomat előhúzhassam. Nem nézek rá, de látom, hogy az előttem ülő milyen sunyin figyel engem. - Itthon hagyta a mobilját. - mondja oldalra húzva a száját. Szemem kikerekedik. Jason Walhberg otthon hagyja a telefonját?! Ilyen létezik egyáltalán? Fejemet hátradöntöm, a fotel kényelmes kipárnázott része tarkómhoz simul. Megtörlöm kezeimmel az arcom. Ilyen nincs.
Hirtelen felindulásból lököm el magam a székből, telefonomat visszacsúsztatom hátsó zsebembe. A lány ajka elválik.
- Mit csinálsz?
- Haza megyek. - mondom nemes egyszerűséggel. - Az apád majd hív ha akar valamit. - puffogok a levegőbe, majd befordulva a sarkon az előszobába érek. Végig tapogatom zsebeimet, minden nálam van-e. Mikor pulcsim zsebébe nyúlok hirtelen valami fura érzés kap el. Áll mögöttem valaki. Mindig is furának tartottam, hogy mégis, hogy érezhetem más jelenlétét a szobában mikor az semmi jelét nem mutatja. Nyugodt szívvel nézek hátra vállam felett. A nálam sokkal alacsonyabb lány kíváncsian pislog rám szemeivel, aminek színeiben bárki elveszne. Felvonom a szemöldököm amolyan "mit szeretnél?" kifejezéssel.
- Neked nem kéne itt maradnod vigyáznod rám? - vastag alsó ajka nem csukódik össze teljesen a felsővel, egy apró lyuk marad szája közepén. Elveszek arca elemzésében, megrázom a fejem.
- Az már nem az én teendőm, hölgyem. - mosolygok, mire ő csak oldalra húzza a száját.
- Hát remélem valaki jobbat vesznek fel, aki nem kever bajba. - arcára gúnyos mosoly ül ki, mintha sajnálná. Megforgatom a szemem.
- Nem kell ahhoz senki, hogy bajba keverd magad. - nevetek, majd helyben hagyom. A kilincs után nyúlok, hogy kinyitva azt itt hagyjam a lányt. De megállok. - Még mindig nincs itt a házvezetőnő?
- Ma reggel beugrott egy órára, de aztán el is ment, valami fontos ügyre hivatkozva. - gondolkozva lehajtom a fejem.
180°-os fordulatot veszek, így nekidőlve a bejárati ajtónak. Végig nézek a lányon, aki unott képpel futtatja végig rajtam szemeit. Mindkét kezét szürke mackónadrágjának zsebében tartja. Fekete pólóját beletűrte, így az ráfeszül mellkasára. Fürtjei leomlanak vállára, mint valami vízesés. Számat féloldalas mosolyba kunkorítom.
- Talán maradhatok még egy kicsit, hátha megérkeznek. - mondom halkan egyet felé lépve. Juliett meg sem rettenve vigyorodik el.
- Nem kéne ilyenekkel barátkoznom , mint te. - arcát egészen felemeli, hogy szembe nézhessen velem. Mutató ujjammal megütögetem arcát, a bőre hihetetlenül puha.
- Mi nem is barátkozunk.
Juliett halványan elmosolyodva hátralép egyet, majd sajnálkozva oldalra billenti fejét. Nyaka kivillan haja alól.
- Hát milyen kár, hogy menned kell. Nem lenne jó, ha Jason meglátná, hogy itt vagy a lányával kettesben és még csak fel sem hívtad, hogy idejössz. - ajkát játékosan lebiggyeszti. Megkapaszkodik a lépcső korlátjában, feláll az első fokra ezzel megemelkedve.
- Ha itthon hagyta a telefonját, ugyan mit számítana, hogy hívtam-e vagy sem? - karba tett kezekkel dőlök neki az előszoba falnak. Juliett hátat fordítva nekem lassan indul el felfelé a lépcsőn.
- Talán hazudtam a mobilról? Hoppá. - gyerekes hangon beszél.Elnéz válla felett, egyenesen szemembe. Homlokomat kezdem ráncolni. Most tényleg csak ugratott ezt illetően? Juliett újra velem szembe fordul, majd kecsesen leül az egyik lépcsőfokra.
- Nem kéne játszadoznod velem. - indulok el felé, mire az ő arcán még inkább elhúzódik a vigyora.
- Most megijedtem. - nevet. kezét szája elé tartja, hogy eltakarja kirívó mosolyát.
- Jobb, ha félsz tőlem. - elkapom csuklóját és felhúzom álló pozícióba, így kicsivel magasabb lesz nálam. Most látom először, hogy szemében megjelenik egy apró kis félelem, izgalom, hogy mégis mit fogok vele tenni. Mellkasa lassan kezd el emelkedni majd süllyedni. Szemét ide-oda kapkodja az arcomon. Ajkaimra pislog. Én is meg akarok ismerkedni az övéivel.
Kellően közel vagyunk már egymáshoz. Csuklóját fogva érzem vérének áramlását, hogy kezdi elveszteni egyensúlyát, ahogy egyre közelebb hajolok.
Végül az ész közbevág.
- Majd ha Ryan hazaér, talán kezelésbe vesz téged. Kezdj a jó kisfiúkkal, a rosszakat pedig hagyd békén, még a végén összetörnék a pici szíved - dörmögöm fülébe, mire ő eltávolodik. Felháborodott arccal és némileg elszégyellve magát lép egyel feljebb a lépcsőn. Fék csikorgás hangja hallatszik kintről. Mindketten az ajtó felé pillantunk, majd vissza egymásra. Juliett megrázza a fejét, majd felrohan a lépcsőn, én pedig elégedetten nézek utána. Nagy városi lány, azt hiszi bárkit megkaphatna.
-------
Sziasztok Drágák!
Először is nagyon sajnáljuk, hogy ilyen sokáig nem hoztunk részt, ennek több oka is van, de igyekszünk megoldani, hogy ilyen többször ne fordulhasson elő! Próbálunk visszaállni a megszokott kerékvágásba, habár a nyár gyakran keresztbe vágja számításainkat. Ettől függetlenül reméljük/remélem tetszett nektek ez a rész is és már várjátok a következő részt.
Puszi: Alice és Taylor
Sziasztok Drágák!
Először is nagyon sajnáljuk, hogy ilyen sokáig nem hoztunk részt, ennek több oka is van, de igyekszünk megoldani, hogy ilyen többször ne fordulhasson elő! Próbálunk visszaállni a megszokott kerékvágásba, habár a nyár gyakran keresztbe vágja számításainkat. Ettől függetlenül reméljük/remélem tetszett nektek ez a rész is és már várjátok a következő részt.
Puszi: Alice és Taylor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése